Minek a hatására választotta ezt a pályát?

Gépipari technikumba jártam gépgyártástechnológia szakra. Még mechanikus vezérlést tanultunk szerkeszteni, de már hallottunk a numerikus vezérlésről (NC) is. Telefon relékből próbáltunk vezérlést csinálni laborokon. Aztán rájöttünk, hogy lehet aritmetikai egységet is készíteni. Akkor még nem döntöttem, hogy a gépészmérnöki, a villamosmérnöki vagy a természettudományi (matematika) karon folytatom, végül a villamos karon kötöttem ki. Ott először hardware-rel foglalkoztam. Jöttek a mikroprocesszorok, azokat programozni kellett. Meg is érkeztünk az informatikához. Már hallgató koromban is vezettem gyakorlatot, labort. Így adódott a lehetőség a tanításra. Úgy alakult, hogy az IIT elődjének, a Folyamatszabályozási Tanszéknek a munkatársa lettem. Később, a ’90-es években bejártam informatikus órákra is, mert én villamosmérnök képzésben vettem részt. Úgy gondoltam, hogy balkézről kijárom az informatikát is. Néhány év alatt minden félévben 1-2 tárgyra bejárogattam az alapképzésen.

Mi motiválta Önt? Esetleg a szakmai vagy az anyagi siker szerepet játszott a választása során?

Engem egyszerűen érdekelnek dolgok. Persze, ha nincs pénz mögötte, akkor egy idő után az ember nem csinálja. De leginkább az motivál, hogy érdekel.

Melyik tárgyat tanulta legszívesebben? Volt olyan tárgy, ahol bukdácsolt?

A Villamosságtant szerettem a legjobban. Ez volt a Jelek és rendszereknek az őse. Fodor György professzor remek előadásokat tartott. A másik kedvencem a fizika volt, Füzessy Zoltán professzor úr előadásában. Igazából szívesen tanultam mindent. Nálunk más volt a helyzet, mert egy pótzárthelyi már halál-közeli élménynek számított. Csak egy pótzárthelyim volt: Politikai gazdaságtanból. Vizsgát nem buktam, és kettesem is talán csak egyszer volt.

Mesélne az angol pályafutásáról?

A kilencvenes évek második felében összesen közel egy évet töltöttem Angliában a Brighton-i egyetemen és a londoni Westminster egyetemen. A cél az volt, hogy kidolgozzunk közösen egy mesterképzést. Ez elsősorban a párhuzamos rendszerekről szólt volna. Megcsináltuk a tárgyakat, elkészítettük az egész kurzust, két évet, félévenként négy tárggyal. Azt akartuk elérni, hogy a hallgatók bármelyik egyetemen el tudják végezni ugyanazokat a tárgyakat. A projekt alatt volt még pénz, de amint vége lett, már nem kaptunk támogatást, így nem sikerült megoldani a hallgatók utaztatását. Ez idő alatt betekintést nyertem különböző egyetemek oktatásába. Önálló tárgyat nem vittem, de előadásokat tartottam.

Mit tart a legkomolyabb szoftveres projektnek, amiben részt vett? Milyen projektjei vannak most?

Az első legkomolyabb az a moszkvai olimpián az atlétikai versenyek adatgyűjtése, ezek megjelenítése, valamint az eredményjelző tábla vezérlése volt. A második a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal energetikai távvezérlő rendszerének a kidolgozása. A harmadik pedig egy innsbrucki kaszinó mennyezetén kb. 21 ezer égő vezérlése. Jelenleg egy berendezések minőségellenőrzésével foglalkozó cégnek készítünk az IEC 61508 szabvány alapján szoftver minőségének ellenőrzésére alkalmas eljárást. Másik aktuális projektemben a rendőrség Robotzsaru programrendszerének továbbfejlesztése történik. Egy Delphi-s megoldást váltanak ki Java technológiával és a rendszert újabb funkciókkal bővítik. Ebben minőségbiztosító és tanácsadó szerepet játszunk.

Ön foglalkozott funkcionális nyelvekkel? A Szoftvertechnológiában miért nem kapnak szerepet?

A funkcionális nyelvek és a modellezés kapcsolatáról még cikkünk is jelent meg. Hogyan lehet egy Erlang program modelljét felépíteni, és ezen transzformációkat végrehajtani azért, hogy bizonyos módosításokat lehessen rajta végezni szisztematikus úton. Amíg specifikálok egy programot, addig nem nagyon látszik, hogy funkcionálisan kellene programoznom, vagy imperatív módon. A Szoftvertechnológiában az implementációval amúgy nem foglalkoztunk. Tudomásom szerint a Deklaratív programozás c. tárgy nem kötelező. Szerintem érdemes tanulni. Erlangot használnak például az Ericssonban telefonközpontok programozásához.

Mi volt a legnagyobb szoftverfejlesztési hiba, amit elkövetett?

A klasszikus hibát követtem el: egy szoftverbe belemódosítottam. Amúgy a program jól működött, de voltak szépséghibái. A módosítás eredményeként sikerült rendesen elrontani a programot. Szerencsére semmilyen tragédia nem történt, csak volt egy perc kapkodás.

Milyen tárgyakat tanít most? Mióta tanítja ezeket a tárgyakat, és történtek-e változások?

Alapképzésen Szoftvertechnológiát és a Szoftver laboratórium 4-et tanítom, szakirányon pedig az Objektumorientált szoftvertervezésben és az ehhez tartozó laborban veszek részt. Masteren is vannak tárgyak, amelyekben tartok előadásokat. Ilyen az Objektumorientált fejlesztés illetve a Metamodellek a szoftverfejlesztésben. A tárgyak tartalmát és a számonkérés módját, formáját kari szakmai bizottságok hagyják jóvá. A bizottság tagjai között vannak hallgatói képviselők is. Az oktató csak javaslatot tesz. A Szoftvertechnológia oktatásában az informatika szak elindulása óta részt veszek. Minden nagyobb változtatás bizottsági jóváhagyással történt.

Miért csak fontos módszertanokat tanulunk? Illetve miért nem demonstrálják laboron keresztül az elméletben tanultakat?

Mind a RUP, mind az agilis módszertanokról egy-egy előadás volt. A RUP use-case vezérelt, architektúra centrikus, iteratív és inkrementális. Az agilis módszertanok erősen iteratívak, use-caseből származtatják le az egyes iterációkhoz tartozó sprinteket. Mint azt az előadásomban is bemutattam, az agilis módszertan tekinthető a RUP egyfajta változatának. A laborral kapcsolatosan kérném, hogy készítsenek egy vázlatot, mondjuk a Szoftlab3 feladatdefinícióknak mintájára. Én ugyanis nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy agilis laborfeladat hogy nézne ki. Hogyan kell felkészülni, mit kell elkészíteni és milyen eredményeket kapunk?

Miért angolok a diák, amikor magyarul tartja az előadást? A vizsga számonkérése magyar nyelven történik, de a hozzáférhető anyagok angol nyelvűek, és ez okozhat fogalmi zavarokat.

Minden szakmának van egy nyelvezete, amelyhez tartozik egy értelmezés. A szakma kifejezéseinek, az azokból alkotott mondatoknak megvan a szakmai jelentése. A szakma tudása azt jelenti, hogy az illető ismeri ezt a nyelvet, és a kifejezések jelentése a fejében van. A szóról szóra fordítás nem a jelentésből indul ki. Teljesen mindegy, hogy milyen nyelven íródott a szöveg, mert a jelentést kell tudni. Egyébként, ha valaki ír egy e-mailt vizsga előtt, akkor a vizsgán kaphat angol vizsgasort. Többen nem tudják, de ebből a tárgyból a nyelvet leszámítva teljesen megegyezik az angol, a német és a magyar kurzus.

Miért állítják össze ilyen nehézre a vizsgát? Miért fontos a vizsgabeugrókban a legapróbb részletek számonkérése? A mínusz pontokat miért vezették be?

Már nagyon sok hallgatói megkeresésre válaszul kértem, hogy csináljanak egy minta vizsgát, vagy nehézség-mérőt. Állítsanak elő egy vizsgasort, amelyre úgy gondolják, hogy ez megfelelő. Szeretném ezt látni. A mínusz pontra a válasz pedig nagyon egyszerű. Ha nincs mínusz pont, és mindent bejelöl a vizsgázó, akkor – mivel a megjelöltek között van a jó válasz is – megkapja a max pontot. Ne a valszámot és a játékelméletet nézzük! Itt nem egyenlőek az esélyek. Aki tud, annak számára nincs kockázat. Ez vizsga, ahol a tudásról kell számot adni, nem pedig lottó, ahol a szerencsére várunk.

Mi a véleménye az Önökről terjedő rémhírekről, vagy arról, hogy félnek Önöktől az emberek?

Ma a rémhírek elsődlegesen az interneten, listákon terjednek. Például valaki beír, hogy olyasmit kérünk számon, amit le sem adtunk. Ezzel elindult egy rémhír, amivel nem fogok vitatkozni, még akkor sem, ha esetleg eljut hozzám. Nagyon örülök, hogy vannak hallgatók, akik megvédenek. A példában említett eset kapcsán valaki megírja a listára, hogy az anyagot leadtam, a videón itt és itt megtalálható. Fogalmam sincs, hogy mitől félnek egyesek. Szerintem a félelem a bizonytalansággal függhet össze. Lehet, hogy tévedek, de mi rettentő kiszámíthatóak vagyunk, mindig az történik, amit megígérünk. Remélem, nem tettem semmi olyat, ami bárkiben félelmet kelthet. Akinek ezzel ellentétes tapasztalata lenne, az keresse meg a HK-t és tárgyaljunk a dologról.

Volt-e valaha olyan hallgatója, aki nagyon nehezen viselte az újabb kudarcot, esetleg megpróbált jogosan vagy nem jogosan bosszút állni? Kapott már fenyegetést?

Engem személyesen soha nem fenyegettek meg. Viszont volt egy külföldi hallgató, aki nagyon rosszul tűrte a sikertelenséget. Fizikából történt meg, hogy nem sikerült a dolgozata. A kolléga úgy gondolta, hogy az a legbiztosabb, ha nincs dokumentum, ezért nekiállt megenni a dolgozatot. Ezt a tanár úr nem nézte jó szemmel, megpróbálta visszaszerezni a corpus delictit. Fogócskázás lett a vége. Ez a kolléga eljutott hozzánk is, és nálunk sem volt kitűnő tanuló. Egy programot kellett készítenie. A program menüjében a menüpontok szövege az volt, hogy „Az én tanárom hülye. Az én tanárom egy idióta.”. A többit nem részletezném, de kis fantáziával kitalálható. Fegyelmit indítottunk. A végén – úgy emlékszem, hogy – eltanácsolták.

Mi alapján választja ki azokat, akik Önhöz kerülnek Szoftlab 4-en? Befolyásolja az, ha emlékszik az adott csapat egy vagy több tagjára?

A csapatok kiválogatása úgy történik, hogy megjelöljük azokat a csapatokat, akikről feltételezzük az eddigi tapasztalataink alapján, hogy problémák lehetnek. Ezekben a csapatokban főként olyanok vannak, akik már nem először hallgatják a tárgyat, illetve Szoftechből sokszor vizsgáztak. Sajnos, az ilyen csapatokkal gyakrabban fordulnak elő problémák, ezért azokat inkább az idősebb tanárok konzultálják. A fiatal oktatóknak, doktoranduszoknak nem szívesen adunk várhatóan problémás csapatokat. A többieket random módon osztjuk ki. Alapvetően nem számít, ha ismer valakit az oktató az adott csapatból.

Ön szerint az egyetem elég alapot nyújt a pályakezdéshez, vagy szükséges önállóan is foglalkozni a szakmával?

Az egyetem csak egy keret, útmutatást ad az érdeklődő emberek számára. Tanulni a hallgatónak kell, hisz ő azért jött ide, mert bizonyos dolgokat tudni akar. Az egyetem csak irányt mutat, mellé rengeteg tanulás szükséges.

Milyennek látja az oktatás helyzetét?

Szerintem az oktatással borzasztó nagy bajok vannak. Ezek a problémák évtizedekkel ezelőtt kezdődtek. Ráadásul nem a megoldás felé haladunk, hanem rosszabbodik a helyzet. Egyre kevésbé látszódnak a megoldások. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét a VIK hallgatóinak, hogy nézzék meg a felvételik népszerűségi rangsorait: informatikában a legjobbak között vagyunk. Olyanról sem sokszor hallani, hogy egy nálunk végzett informatikusnak komoly elhelyezkedési problémája lett volna. Az összes gond ellenére nálunk még egészen elfogadható a helyzet. A kiegyensúlyozott és árnyalt tárgyalás nagyon nehéz. Itt nem boldogulunk a ma szokásos leegyszerűsítéssel. A kifejtéshez idő kell. Ha a hallgatóságot valóban érdekli a véleményem, érdemes lenne visszatérni külön erre a témára.

Mi volt a legviccesebb dolog, mely egyetemi karrierje során történt?

Egy külföldi hallgató sokadszor próbálta meg a Szoftlab 4-et teljesíteni. Április tájékán – már érett az újabb elégtelen – beállított és nagyon szomorúan elmondta, hogy neki meghalt a papája, és nincs anyagi támogatása, de szeretne az országban maradni. Tanácsot kért. Ajánlottam, hogy próbáljon meg a dékáni hivatallal beszélni, és javasoltam egy menekültügyi szervezetet. A kollégát nem is láttam a félévben többet. Szeptemberben összefutottam a külföldi képzésért felelős dékánhelyettessel. Széles mosollyal üdvözölt, majd közölte velem, hogy képzeljem, beszélt a hallgató halott papájával telefonon. Pár nap múlva a kolléga megjelent, és jelezte, hogy ő megint felvenné a tárgyat. Egyáltalán nem zavarta, hogy lebukott egy ilyen hazugságon.

Mi volt a legfurcsább dolog, amit egy diáktól kapott?

Nem szoktam kapni, és félnék is kapni diáktól. Előfordult, hogy hoztak volna, de én elhárítottam. Szeretném elkerülni még a látszatát is annak, hogy befolyásolható vagyok. Három esetre emlékszem, amikor végzett hallgatótól kaptam ajándékot a záróvizsga után. Kaptam egy papírvágó kést „LZ” gravírozással. Egy másik végzőstől kaptam egy CD-t. Egy külföldi hallgató adott egy üveg konyakot, amit végül tovább ajándékoztam.

Szereti a sört? Szokott sütni, főzni? Mi a kedvenc étele, édessége, itala?

Nagy örömmel megyek a Qpára csapolni, megtiszteltetésnek tekintem. Amúgy nem kedvelem az alkoholos italokat. Nem vagyok absztinens, a nyári hőségben szívesen megiszom egy pohár sört vagy egy fröccsöt. A sütéshez és a főzéshez egyáltalán nem értek. Italban az enyhén szénsavas vizet szeretem. Nem vagyok válogatós, mindent szívesen fogyasztok. Szeretem a tengeri csemegéket, de nagyon boldog vagyok zöldbab főzelékkel és pirított hagymával is. Sajnos, abban a korban vagyok, amikor már csak az nem árt, amit nem eszek meg. Nagyon figyelnem kell az étkezésre.

Mesélne a lányairól?

Kettő lányom van. A nagyobbik nálunk végzett informatikát ötéves képzésen. SAP tanácsadóként helyezkedett el. A kisebbik szintén a BME-n szerzett diplomát, az építészmérnöki karon. Ő később elvégezte a zeneművészeti egyetemet Linzben. Jazzénekesként és zenetanárként dolgozik. Jelenleg mindketten külföldön élnek.

Hova utazna el szívesen?

Szeretnék eljutni Törökországba, Izraelbe, és Szíriába. Szeretem a történelmet. Nagyon érdekel a középkor, azon belül a keresztes háborúk kora. A Szentföldre, illetve az útba eső Kis-Ázsiai részre nem volt szerencsém eljutni.

Végezetül szeretnénk megkérdezni, ki az az Izidor?

Ő teljes mértékben Goldschmidt Balázs agyszüleménye. Valamelyik évfolyam még a családfáját is megrajzolta

Ez a cikk eredetileg az Impulzus XLI. évfolyam 4. számában jelent meg, melyet letölthetsz az archívumból.

Fotók – Hosszú Balázs