Miért választottad az informatikusi pályát?

Teljesen egyértelmű volt, hogy informatikus leszek, hiszen gyerekkorom óta ebben az irányban mozogtam. Középiskola vége felé már programozással foglalkoztam, így ezen a pályán tudtam elhelyezkedni. Soha sem gondoltam másik szakmára.

Miért választottad az oktatást?

Sosem szerettem kiállni emberek elé beszélni. Az egyetem alatt viszont sokat foglalkoztam az évfolyamtársaimmal, segítettem nekik, együtt tanultunk, vagy akár tanítottam őket. Később felkérést kaptam a SZIT tanszéktől gyakorlatvezetésre, amit picit félve ugyan, de elvállaltam, és ennek hatására nagyon gyorsan beleszerettem az oktatási oldalába is a szakmának.

Kik a szakmabeli példaképeid?

Oktatói példaképeim olyanok, akik megfelelő precizitással és türelemmel rendelkeznek, így akár az alapképzésből Szeszlér Dávidot, vagy a doktori témavezetőmet, Majzik Istvánt mondhatjuk. A fiatalok közül Micskei Zoltánt tisztelem nagyon a türelméért. Ha konkrétan a szakmáról van szó, akkor számomra fontos példaképek a sikeres magyar IT startup vállalatok (Prezi, LogMeIn) vezetői, és a rendszerfelügyelettel foglalkozó ismerőseim ezen cégektől.

Mi volt a kedvenc tantárgyad?

A gráfelmélet miatt a Bevezetés a számításelméletbe 2. Ez a témakör, a modellezés és a gráf alapú ábrázolás miatt a mai napig jelen van az életemben. A modellezés vonalon a formális módszereket is szerettem.

Ki volt a kedvenc tanárod?

Nagy hatással volt rám Tóth Géza, a számításelmélet gyakorlatvezetőm. Ő szakmailag és oktatástechnikailag sokat adott a pályafutásomhoz. Később Pataricza András és Majzik István, akik a formális módszereket, a Petri háló alapú modellezést tanították megfelelő lendülettel és precizitással, majd szakirányon, kiváló közösséget hoztak létre, valamilyen szinten az életre neveltek minket.

Voltak olyan tárgyak, amik nem mentek? Esetleg olyan, amiből megbuktál?

Minden diák életében van olyan tantárgy, ami nem megy. Nálam a fizika, jelek, szabályozástechnika és az elektronika tárgyak voltak azok, amik nem voltak a szívem csücskei. Átmentem fizikából, de amikor Orosz tanár úr felajánlotta a négyesemre, hogy szóbelizhetek az ötösért, akkor megköszöntem a lehetőséget és hazamentem. Az elektronika területén érzéseim szerint a mai napig nem értem, hogy a tranzisztorban mi történik. A jelek pedig az egyetlen olyan tantárgy, amiből sikerült vizsgát buknom a pályafutásom alatt. Megtanultuk az összes matematikai rejtelmét, megértettünk mindent, és amikor odakerültünk a vizsgára, minden feladatot meg tudtunk oldani. Pontosabban meg tudtunk volna oldani, ha ötször annyi idő lett volna a vizsgára. Azt vettem észre magamon, hogy mindent a nulláról szépen le tudtam vezetni, és precízen kijött, de hiányzott a mechanikus számolás rutinja. Amikor szóltak, hogy vége van a vizsgának, én még az első feladat közepénél jártam a négyből és így természetesen megbuktam. Következő vizsgára egy hétig csak integrálást és Fourier-transzformálást gyakoroltam, és onnantól kezdve sima ügy volt a vizsga.

A nagyobb szóró tárgyakkal nem is voltak gondjaid?

Grafikából nálunk még zh és vizsga volt. Szirmay tanár úr meglepett a vizsgán egy érdekes feladattal. Két feladat volt, ebből az egyikhez hozzá sem tudtam fogni. De a ponthatárok miatt így is már 50 % környékén négyest lehetett kapni. Még most is emlékszem a vizsgára. Január másodika, reggel 8 órakor bementünk. A második kérdés valahogy úgy hangzott, hogy “Mi az a billboard? Implementálja vertex shaderrel!”. Miután fogalmam sem volt, hogy mi az, így ez a feladat kapásból bukó volt.

A BME elég alapot ad ahhoz, hogy valaki pályakezdőként elhelyezkedhessen a szakmában?

Alapvetően az egyetem feladata szerintem az, hogy szakmai gondolkodásmódot, mérnöki képesítést, módszertanokat tanítson arra, hogy a való életben megálljuk a helyünket. A szükséges szakmai alapozást és elméleti hátteret itt megkapjuk, hogy utána mérnöki tevékenységet tudjunk végezni. Megkapjuk még az életre vett szerszámosládák egy-két alap szerszámát (konkrét technológiákat), amivel ezeket a módszertanokat alkalmazni tudjuk. Nyilván van rengeteg eszköz, amiket az egyetemen technológia szinten nem tanítanak meg, de ha megvannak a háttérismeretek, akkor ezek a technológiák intuitív módon megtanulhatóak. Ha van megfelelő elméleti alapozás, akkor a konkrét technológiákat érintő tudás, amire szükségünk van a munkához, már ránk ragad az egyetem után.

A mérnök informatikus szak mellett miért végezted el a közgázt is?

Az, hogy szakmailag jó valaki még nem jelenti azt, hogy el is tudja adni magát, vagy a termékét. A BME-n nem tanítanak elég közgazdaságtant. Tegyük fel, hogy van egy mérnöki terméked, és ebből egy vállalkozást szeretnél csinálni, mellyel elindulhatsz az üzleti életben. Ehhez másfajta gondolkodásmódra van szükséged. Ezt viszont nem tanítja a Műszaki Egyetem. A közgázon egy mérnök-közgazdász-képzést végeztem el, ami pont arra a szakmai területre készített fel, ami egy mérnöknek a gazdasági életben való sikeres érvényesüléséhez kell. A mai vállalkozói szférában ez egy helyzeti előny azokhoz képest, akik csak mérnöki ismeretekkel felvértezve állnak neki vállalkozni, és se vállalatszervezeti felépítésben, se üzleti tervezésben, sem pedig gazdasági döntésekben nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel.

Mennyire motivál téged a szakmai siker és az anyagi siker?

Az anyagiak természetesen nem elhanyagolhatóak, de engem leginkább a szakmai siker motivál. Az egyetemen a szakmai elismerés, a szakmai eredmények illetve egy sikeres terméknek, rendszernek a kifejlesztése, kiépítése jó motivációt jelent, ami miatt rengeteg időt tudok belefektetni.

Mióta foglalkozol programozással?

Középiskolában kezdtem el foglalkozni programozással, OKTV-kre jártam. Ekkor még főként Pascallal foglalkoztam, illetve megismerkedtem a Pascal alapú Delphi nyelvvel is.

Mi a kedvenc programozási nyelved?

Keveset programozok, gyakorlatilag rendszerüzemeltetéssel és az ehhez kapcsolódó nyelvekkel foglalkozom. Ilyen többek között a bash és a Python. Minimálisan dolgozom Javaban, C-ben és C++-ban, de ezek nem tartoznak a kedvenceim közé.

Milyen projektjeid vannak most?

A tanszéken vannak különböző kutatási projektjeink. Az egyik automatikus robotok, targoncák, ágensek teszteléséről szól. Ebben modellvezérelt fejlesztéssel, kódgenerálással foglalkozunk. A másik projektem pedig Android alapú monitorozás. Ezen együtt dolgozom AUT-os és szegedi kollégákkal is.

Mit tartasz a legkomolyabb projektnek, amiben részt vettél?

Van egy kis vállalkozás, ahol egy nagyméretű adathalmazok elemzésére alkalmas szoftvercsomagot fejlesztettünk. Világszinten nevet kapott, és egyre több az érdeklődő rá. Ennek a terméknek is csak egy kis része az, amibe én belenyúltam, hiszen. Itt is inkább az infrastruktúra menedzsmenttel kapcsolatos funkciókat készítettem.

Mi a kedvenc projekted?

Az előbb említett projekt, mert az számomra kedves témakörökkel foglalkozik. Infrastruktúra automatizálás és a cloud-computing programozás oldaláról vett megfogása, vagyis programozottan hogyan tudunk automatizálni infrastruktúra és felhő feladatokat.

Miért döntöttél a rendszerüzemeltetés mellett?

Alapvető motivációm különböző nagy rendszerek, skálázható rendszerek, hibatűrő rendszerek üzemeltetése. Ilyen rendszerek tervezése, kivitelezése és üzemeltetése a hobbim és szakmai érdeklődési köröm is egyben. Ezen a területen a rendszerüzemeltetés egy olyan feladat, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy nagy rendszereket ki tudjunk próbálni. A tanszéken is foglalkozom a tanszéki rendszerek üzemeltetésével és itt is mindig lehetőségem van egy-egy elméleti ötlet gyakorlati kipróbálására.

Mi volt a legnagyobb üzemeltetési hiba, amit elkövettél?

Amikor egy hálózati eszközt távolról próbálsz menedzselni, és kizárod magad a hálózati eszközből, sőt kizárod az internetet a szerverteremből, akkor az egy komoly üzemeltetési hiba, hiszen már csak fizikai hozzáféréssel javítható. Ezt az állapotot egyszer sikerült is elérnem, de azóta egy életre megtanultam, hogy kell ilyen eszközöket körültekintően konfigurálni.

Mit szeretsz jobban, gyakorlatot vagy előadást tartani?

Szeretek gyakorlatot tartani, mert szeretek közeli interakciókba lépni a hallgatókkal. Az előadás a mai méretekben már személytelenné válik. Nehéz motiválni a diákokat, hogy figyeljenek, és akár még feleljenek is a kérdésekre. Ilyenkor kevés a visszajelzés a hallgatói oldalról. Igazi jó interakcióba csak a kiscsoportos előadásokon lehet a hallgatókkal lépni.

Milyen tárgyakat tanítasz most?

Ebben a félévben csak az Intelligens rendszerfelügyelet és Informatikai technológiák laboratórium 1. tárgyakkal foglalkozom. Korábban tartottam gyakorlatot a Bevezetés a számításelmélet 1 és 2, Adatbázisok és a Formális módszerek tárgyakban. Legjobban a Számításelméletet szerettem a fiatal elsős hallgatók csillogó szeme és lelkesedése miatt. Az IRF tantárgy is a kedvenceim közé tartozik, hisz részben rendszerüzemeltetésről szól, valamint egy nagyon.jól szervezett tantárgy, így élmény benne oktatni.

Milyen a kapcsolatod az iparral?

Alapvetően az iparral való kapcsolatom mindig saját kezdeményezésre kezdett kiépülni. Egyetemi éveim alatt egy barátommal csináltunk egy kis vállalkozást, ami ma már minimális energia befektetéssel fut, rendszerüzemeltetéssel és különböző szolgáltatások menedzselésével foglalkozik. Sikerült mindent automatizálni, és gyakorlatilag egy kívülről hosting cégnek tűnő, de belülről inkább összetett szolgáltatások tervezésére és üzemeltetésére fókuszáló vállalkozásról van szó. Ezen az ipari jelenléten keresztül a magyar internetpiac egy részével kapcsolatba kerültünk és jó ismeretségekre tettem szert. A másik terület az a TMIT-es adatbányász kutatócsoport tagjaival alapított startup vállalkozás. Infrastruktúra- és rendszerüzemeltetőként dolgozom a csapatban, akikkel közösen sok nagyobb vállalattal építettünk ki nagyon jó kapcsolatokat adatelemzési projekteken keresztül.

Tervezed, hogy valaha abbahagyod az oktatói munkát és inkább az iparban helyezkedsz el?

Egyelőre biztosan nem. Nagyon szeretek oktatni, és az egyetemi közegben dolgozni. Az oktatásban a hallgatói visszajelzések és motivációk támogatnak és megerősítenek, hogy hasznos, amit csinálok, és folytassam.

Mikor és miért fogalmazódott meg bennetek, hogy a VCL?

Eleinte egy kutatási projektként indult, de elég hamar rájöttünk, hogy ekkora hallgatói létszám kiszolgálása kontaktórák keretében gyakorlatilag órarendileg lehetetlen. Elég jó tapasztalatokat szereztünk a VCL-lel, mert a hallgató önállóan tud dolgozni, nem vagyunk egy vezetett méréshez és helyhez kötve. Mindenki a saját tempójában tud haladni, és lehetőség van kísérletezgetésre is. Tudunk kreatívabb feladatokat adni, majd a konzultációs és beadási alkalmakon már csak a lényegi, mérnöki feladatokat oldjuk meg. Sokszor olyan szoftverekkel kell dolgozni, amik vagy licenszelési gondok miatt, vagy pedig erőforrásigények miatt nem adhatók ki a hallgatóknak. Itt lehetőséget tudunk biztosítani ilyen szoftverek használatára, hisz egy gyengébb gép használatával is meg tudják a hallgatók oldani a nagyobb erőforrás igényű feladatokat. Szerintem ez az oktatási modell bevált mind oktatási módszertan, mind erőforrás használat terén. Kollégáimmal, többek között Kocsis Imrével, Tóth Áronnal és Pataricza Andrással éppen ebben a hónapban nyertük el a Tempus közalapítvány „Felsőoktatási jó gyakorlatok a tudomány, a technológia, a mérnöktudomány és a matematika szolgálatában” című pályázatán kiírt díját a VCL segítségével kialakított oktatási módszertanunkkal.

Ki készítette?

A VCL egy opensource cloud management keretrendszer, ahol a kódot egy amerikai egyetem tartja karban. Ilyen jellegű rendszerből sok van, de ez többet ad számunkra, mert ebben vannak kifejezetten oktatást támogató funkciók. Egyetemi fejlesztésből indult ki, így el van tolva a cloud mamagement framework irányából az oktatás menedzsment felé. Nálunk technikailag Tóth Áron és Kocsis Imre kollégáim üzemelték be, én pedig adtam hozzá az áramot, a hálózatot, illetve segítettem a konfigurációk összehangolásában. A hozzá kapcsolódó oktatási módszertanokat az egyes tárgyainkban résztvevő oktatóink alakították ki.

Mennyire vagytok elégedettek vele?

Nagyon, mert alapvetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mind oktatásmódszertanilag, mind erőforrás kihasználtság szempontjából jobban jön ki a kutatócsoport az oktatási terhelésből. Jobb a hallgatói elégedettség, hiszen rugalmas a mérések elvégzése, és lehetőségük van saját időbeosztás szerint elvégezni azokat. A számonkérés módszerét viszont picit változtatni kell. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a hallgató elsajátította-e az adott technológiát, önállóan sajátította-e el, és képes-e reprodukálni bizonyos részfeladatokat belőle. Mert ha ez megvan, akkor mi elégedettek vagyunk, és azt mondjuk sikeresen zárult a mérés.

Jelenleg hány tantárgy használja a VCL-t?

Jelenleg az IRF, Itlab1, Itlab2 és a Rendszermodellezés tantárgyakban használjuk. Természetesen van holtidő, amikor nincs egy tantárgyból sem leadási határidő és ilyenkor kutatási célokra használjuk a rendszert. Még csak a MIT egy csoportja használja, de tervezzük tanszéki szintre emelni, illetve vannak próbálkozások kari oktatási cloud kiépítésére is.

Van háziállatod?

Otthon majdnem 800 liternyi akváriumom van, és közel 200 díszhalam.

Szoktál sütni, főzni?

Szoktam, sőt szeretek is. Amikor időm engedi, hétvégenként az ebédet van, hogy teljes egészében én csinálom, vagy közösen csináljuk a párommal. Kifejezetten a húsos ételekkel szeretek foglalkozni, vagy pedig levest készítek. Próbálkozom különböző süteményekkel is, de nagyon szeretem az otthon sült kenyeret is. Szeretek különböző kenyérrecepteket kipróbálni, például francia baguettet is sütöttem már.

Van kedvenc ételed?

A rántott hús az egy örök klasszikus, de a bolognai lasagnet is nagyon szeretem. Mondhatjuk, hogy nagyrészt az olaszos ételek a kedvenceim.

Mi a kedvenc italod?

A kakaó. Rengeteg tejterméket fogyasztok. Amikor reggel felkelek, akkor a nap egy bögre kakaó nélkül el sem indulhat.

A krémes vagy a száraz sütiket szereted jobban?

Édesszájú vagyok, úgyhogy egyértelműen a krémes süteményeket. Kifejezetten szeretem a vajkrémes sütiket, így a csoki tortát emelném ki. Ha a túró alapú süteményekre gondolunk, akkor a klasszikus túrótorta is favorit.

Ez a cikk eredetileg az Impulzus XLI. évfolyam 5. számában jelent meg, melyet letölthetsz az archívumból.

Fotók – Hosszú Balázs