Tegnapi naprol elfelejtettem elmeselni, hogy visszavittem az oramat az uzletbe, mert volt rajta egy folt, amit nem vettem eszre, amikor megvettem. Buszke vagyok magamra, mert nem nagyon szoktam panaszkodni, Ejja mondta is, hogy szokjam meg a hibas szijat, de nem tetszett nekem, es gond nelkul kicsereltettem.

Miota itt vagyunk, Anni teljesen ugy viselkedik, mintha o lenne a masodik anyukank. Nagyon szeretjuk, bar Ejja neha nem erti a poenjait. Elso este mondta, hogy vasarnap megyunk rokonlatogatoba. Mi nagyon csodalkoztunk, hisz errol nem volt szo. En gondoltam, lesz ami lesz, o viszont rakerdezett, mire valaszul Annibol kitort a rohoges es annyit mondott: „vasarnap allatkertbe megyunk”.

Ket napja mar zajlottak az elokeszuletek, mert a hetveget (beleertve ezt a napot is) Washingtonban toltjuk Evivel ketten. Anni mondta, hogy barmi van, szoljunk, es ha raer, szivesen segit. Ha nem, akkor le vagyunk szarva. Evi erre is olyan fejet vagott, mint a kisgyerek, akinek elvettek a jatekat, nagyon vicces volt.

Tegnap szerencsere Anni megcsinaltatta velunk a szendvicseket az utra, igy eleg volt csak 5-kor kelni. Ferko tanacsara 6-kor elindultunk, de mivel nem volt forgalom, 6:45-kor mar a Newark Penn Station varotermeben uldogeltunk. Azt hiszem megtalaltam azt a helyet, ami rosszabb, mint a nyugati. Evi szerint latszott rajtam, hogy mennyire feszult voltam, csak ultem mozdulatlanul, es nezelodtem jobbra, balra, neha a fejemet sem mozgattam. Alig mertem lelegezni, inkabb csak csondben figyeltem. Erdekes volt egyebkent, hogy minden hangosbemondoban elhangzo szoveget kis kesleltetessel feliratoztak, de ezt lattam Washingtonban is. A 7:34-es, 183-as vonattal mentunk Washingtonba (Union Station). A vonatra csak akkor lehet felszallni, ha bemutatod a kalauznak a jegyed (es csak egy ajtonal), vegul a helyjegy nem is megadott helyre szol, hanem ha talalsz ures helyet, leulsz, es a kalauz a poggyasztarto alatt jelzi, hogy az adott szek melyik allomasig foglalt. Igy ha elmesz mosdoba, akkor nem kell attol felni, hogy nem lesz szabad a helyed, ha vegeztel. Szintugy tetszett, hogy volt konnektor es ingyen wifi. Valamint a wc is tiszta, van wc papir, folyoviz es szappan a kezmosashoz, valamint papirtorlo.

Miutan megerkeztunk Washingtonba, en vettem egy Peppermint Lattet (elso kave, miota itt vagyok), majd megvettuk a jegyet a hop on hop off buszra. Elso utunk az Air and Space muzeumba vezetett.

A belepes ingyenes (es sok mas muzeumba is, mert a kormany tulajdonaban vannak), de alapvetoen nem nyugozott le. Nem hiszek abban, hogy minden igazi, ami ott van. A legtobb repulo alatamasztas nelkul logott a plafonrol es ketlem, hogy a mennyezet ekkora sulyt elbir. Mindenesetre korbejarkaltunk, Ejja lott sok kepet apanak, en meg csinaltattam magamnak dogcedulat (a lancokat meg nem raktam ra).

Innen az utunk a Smithsonian Institute-hoz vezetett, ahonnan gyalog mentunk a Washington Monumenthez. Ilyen melegben (30 fok, 39% paratartalom) nem volt kellemes seta. Ide is ingyenes a belepes, es amikor odaertunk (2 korul) mar nem volt jegy aznapra, igy a toronyba nem jutottunk fel. Viszont jo sok kepet csinaltunk alulrol.

A park nagyon szep es oriasi. Eszrevettunk egy nagy szokokutat, igy a National World War II Memorial fele vettuk az iranyt.

Innen a Feher Haz fele setalva beszereztunk ket sapkat, es megtekintettuk keritesen tulrol a hires epuletet. Ez van, ha az ember nem juthat be… nagy es feher, de az elnok urat nem lattam ilyen messzirol. Viszont a keritesnel megsimogattam egy mokust.

Miutan elfelejtettunk ebedelni, amig a szallas fele setaltunk, probaltunk egy olasz ettermet keresni. Helyette minden 2. sarkon talaltunk egy Starbucksot. Azt mar tudjuk, hogy hol fogunk holnap reggelizni. Mind itt, mind New Yorkban nehez eltevedni, mert sorszamozva/beturendben vannak az utcak. Mi a 15. utcatol indultunk es a 10. es a Massachusettes utcasarkot kerestuk, itt van a szallasunk. Vegigsetaltunk a G utcan (nem Sandor, nem rolad lett elnevezve), majd fel a 10. utcan, mikozben olasz ettermet kerestunk. Azt nem talaltunk, ugyhogy 5 korul megerkeztunk a szallasra es elfoglaltuk a szobat. Elsokent kikapcsoltuk a legkondit, majd felhivtam Danikat. Utana pedig olyat tettem, amit sosem gondoltam volna magamrol: Sirivel kerestettem ettermet es boltot.

Vegul a kinai negyedben kotottunk ki, innen 15 percre. Vettunk Evinek torokcukrot, nemi innivalot majd megkerestuk az ettermet. En Bloody Mary burgert ettem, Evi pedig Spicy Meatball pizzat. Kertunk limonadet, de ezen kovul kaptunk jeges csapvizet (Amerikaban borzalmas ize van a csapviznek egyebkent). So es bors helyett parmezant es paprikat hoztak az asztalra. Az etel nagyon finom volt, de meglepett, hogy meg sem ittuk az italunkat, rogton leraktak ket masikat az asztalra, es a regit elvittek. Szemet huzasnak tartottuk, de meglepodtunk, hogy vegul nem szamoltak fel a masodik ketto italt, amit nem is rendeltunk, de elfogyasztottuk.

Azt megallapitottuk, hogy itt is sok helyen lehet pirosnal jobbra fordulni, valamint itt nem sargak, hanem pirosak a taxik. Szintugy valoszinuleg itt is ervenyes a buszra a „metrojegy”, mert itt a buszt metrobusnak hivjak.