Amerika — 16. Nap

Szomoru napra ebredtunk, hisz delutan indultunk haza. Reggel kiugrottunk a Starbucksba reggelizni. Vegre talaltunk egyet, ahol eleg kedvesek az emberek, ulohelyek is vannak es nem annyira hideg a helyseg. A szokasos reggeli: chai latte, coconut water, juice, slow roasted ham sandwich, csak en kertem egy ujat: iced lemon slice. Nagyon finom volt, de azert kertem ezt, mert nem volt pumpkin slice.

Reggeli utan visszamentunk a postara, mert nem volt eleg belyegunk a maradek kepeslapokhoz. A legviccesebb pillanat hatarozottan az volt, amikor az asztal ala kisse betolt kukaba kidobtam egy papirzacskot, ami megis kellett Evinek — ezt persze utana kozolte —, mire mondtam, hogy szedjek ki a kukabol, es olyan lendulettel hajolt le, hogy lefejelte az asztalt.

Ebed elott meg atjott Anni novere, Evi, aki nagyon kedves es aranyos. Jot beszelgettunk, de hamar vissza kellett mennie dolgozni. Miutan elbucsuztunk tole, meg picit pihentunk es elindultunk a repterre. Mamiek Ferkoval mentek, mi pedig Annival. Ott a csomagok leadasanal atfoglaltattam a helyjegyeket, mert eredetileg 4 kulon ulesen ultunk volna, mind ablak mellett, de atkertem magunkat egy sorba. Szomoru pillanatok kovetkeztek, elbucsuztunk Annitol es Ferkotol. A security nem volt tul szimpatikus, mert minden 12 es 75 ev kozotti szemellyel levetettek a cipot, igy baromi budos volt. Raadasul nem egy sima kapun mentunk at, hanem korbe forgott, ugy ellenoriztek, hogy nem viszunk-e at valami tiltott fegyvert. Amikor kijottunk ebbol a kapubol, meg jo alaposan megneztek minket (nem tul kedves arccal), es volt akit siman atengedtek, volt akit megmotoztak. A repteri business lounge-ban megint jol bekajaltunk, igy a repulon ismet szenvedes volt, hogy enni kell.

Ennek a repulonek mas elrendezese volt, mint az elozonek, igy vegul Ejjaval kulon ultunk.

Az ules kenyelmetlenebb volt, ulni rajta nem lehetett kenyelmesen, mert fajt a hatam, ugyhogy lehajtottam fekvo pozicioba, es torokulesben ultem rajta, mikozben olvastam Ellen DeGeneres egyik konyvet. A menu megint boseges volt, es termeszetesen kertem hozza italt. Felszallaskor pedig reggelit is rendelhettunk, amit frissen csinaltak (legalabbis a tojast). A gin es a baileys segitett, a vacsora alatt megnezett film utan el is tudtam aludni, kb 4 orat aludtam.

Ebredes utan nem sokkal hoztak a reggelit (ebbol a nutellat es a mezet elraktam, megettem a gyumolcsot es a tojassargajat, mivel a feherjet nem szeretem, a bacon pedig nem izlett…), ami nem esett annyira jol, hisz az en idozonamban hajnali 1 volt…. Raadasul ezek az idiotak a smoothie-ba joghurtot raktak, es amikor rakerdeztem, hogy tenyleg az van-e benne, csodalkoztak, hogy meglepodtem.

A becsi repter nem volt tul izgalmas, de meglepett, hogy megint atneztek a taskainkat es a repulon kapott bontatlan vizet kidobattak velem. Volt egy kis idonk a repteren, vegul mentunk az uj gephez. Elore szoltak az utasoknak, hogy ez egy kis gep, ugyhogy a nagy kezipoggyaszokat berakjak a gep hatuljaba. Nem is ez lepett meg, hanem az, hogy ez a gep propelleres volt!

Itt ugyan csak 35 percet repultunk a stewardess megint enni akart nekunk adni. Mikor elutasitottam (es a business-en utazo 7 emberbol mindosszesen 1 evett), nagyon szomoruan nezett ram. Mar majdnem megsajnaltam. A kezipoggyaszom tenyleg nem fert be fentre, de mivel volt ures hely, igy ures sor ala beraktam.

Furcsa volt ujra magyar foldet latni, de azert jo erzes volt hazaerni. Anyueknak mar nagyon hianyoztunk, meg ok is nekunk. Delutan en jot aludtam, Evi pedig elment lovagolni. Furcsa itthon lenni, hogy nem talalkozom Anniekkal, ha lemegyek a konyhaba.

Jo volt ez a ket het a negy nagyszulovel, remelem lesz meg lehetosegem hasonlora. De egyet megtanultam: ha business-en utazom, legkozelebb egy hetig nem eszem elotte.